Búcsúzunk.

El kell köszönnünk valakitől, aki harminc éven keresztül élt közöttünk, jóságos személyisége családjainkkal, közösségeinkkel, településünk életével örök időkre összefonódott. Ez idő alatt részévé váltunk egymás mindennapjainak, egyházközségünk, települési közösségünk, hitünk, munkánk, emberi kapcsolataink, családi, baráti kötődéseink révén.

Kartal József Atya, szeretett plébánosunk, nagyrabecsült díszpolgárunk rendkívüli emberként, kivételesen értékes életet élt. Megélte a mindennapokat a maguk teljességében. És nem csak élt. Ő most is él: mindaz az idő, amit reánk áldozott, mindaz a figyelmesség és kedvesség, amivel nap, mint nap megajándékozta a röszkeieket bennünk él tovább.

Bármerre járunk kis falunkban, bárhová pillantunk, az ő jóságos arcát, az ő keze munkáját látjuk. A templomunk, a plébániánk, a temetőnk fejlesztése, a II. világháborús emlékmű, a Szent Antal szobor, összetartó egyházi közösségünk az Ő alkotása is. Itt élt közöttünk, láttuk mindennap, hogy mi mindenre volt ideje, ereje, elkötelezettsége és szíve, amíg Röszke plébánosaként teljesített szolgálatot.

Itt élt közöttünk valaki, aki most útra kelt. Elindult, hogy bejárja azt a titokzatos országot, ahová mindannyian igyekszünk. És mi itt maradtunk. Hiszem, azért, mert még rengeteg dolgunk van itt. Van még időnk és lehetőségünk, hogy éljünk és tegyünk. Éljünk és tegyünk egymás javára, ahogyan Kartal Atya élt és tett.

Most, amikor búcsúzom gondolkodom el rajta, vajon mivé lesz mindaz, amit szeretett plébánosunk alkotott, hová tűnik el jósága, tudása, a Röszkéért, a röszkeiekért érzett mérhetetlen szeretete? Bennünk él tovább, hiszen egy kicsit mi is ebből épülünk fel. Kartal Atya szeretetéből, türelméből, gondolataiból, eszméiből, feltételek nélkül sugárzó jóságából, mely hozzánk nőtt, a részünkké vált a sok-sok együtt töltött év alatt.

Pál apostol a Korinthus-beliekhez szóló első levelében így ír a szeretetről:

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent, hiszen mindent remél, mindent eltűr.”

Kartal József plébános maga volt a szeretet. Mi mindannyian érezhettük, megtapasztalhattuk szívének mérhetetlen és kifogyhatatlan szeretetét, törődését, melynek sugaraiból minden vigaszra, megértésre, támogatásra és segítségre szoruló embertársunk részesülhetett.    

Amikor most egymásra tekintünk, láthatjuk, milyen sokunk számára volt fontos, hogy szeretettel elköszönjünk Tőle.

Lassan el kell Őt engednünk, a keserű és fájdalmas búcsúzásunk ideje jött el. Kívánom mindannyiunknak, hogy vigasztaljon meg minket mindaz, amiben hiszünk. Búcsúzásunkat kísérje igaz méltóság, melyet hit, remény és szeretet kísér, bízva abban, hogy Kartal Atya csöndes, békességes nyugalmat talál.

Röszke, a röszkeiek soha nem feledik áldásos munkáját, településünk közössége örökre megőrzi áldott emlékét.

Drága Kartal Atya, nyugodj békességben!

Képes tudósítás a Délmagyartól

A SzegedMa.hu portál a Papság Éve kapcsán készített interjúval emlékeszik Kartal Atyára

2008. évi Homokhát TV riport Kartal Atyával

Fotók: Turucz József