Földrajzi adatok
A röszkei tájat a Tisza, Szentmihály, az E75 jelű nemzetközi út és a trianoni határ zárja körül.
Az emberi települések első szakaszában a természeti viszonyok meghatározók voltak. A löszös, árhullámok kiöntéseitől védett magaslatok, a Tisza halban és vadban gazdag mocsarai meghatározták a település helyét.
A nagy mélységekben található medencealjzat vulkáni eredetű. Rajta több ezer méter magas üledék. A geológiai negyedkortól az alföldi folyók durva kavicsos, homokos hordalékkal töltötték föl az alföldi medence széleit. A Tisza jobb partjának felszíni képződménye jégkorszaki lösz. A földtörténeti jelenkorban a Tisza 20 méter mélységig bevágódott és kanyargásaival széles területeket letarolt. Ezeket a mélyedéseket később hordalékával feltöltötte.
A területünkön található, időszakosan vízzel borított szikes laposok az egykori - szintén időszakosan élő - folyóvölgy maradványai. Ezek ma is kapcsolatban vannak a felszín alatti talajvizekkel. A legnagyobb részben a feketeföldi homokvidék váltakozik a löszös síksági területekkel. Ezeket víz és a szél tovább taglalja s egyetlen törvényszerűségük, hogy benne az általános talajföldrajzi törvényszerűségek nem mutathatók ki.
Területünk éghajlati adottságának legjellemzőbbje a tartós, forró nyár. Hevessége nem csak a hőmérsékleti átlagokban, hanem az erős fölmelegedések ismétlődő gyakoriságában is megnyilvánul. A legmelegebb hónap a július, a leghidegebb a január. A csapadék szűkös és egyenetlen eloszlású. Évi 500-600 mm csapadékösszeg jellemzi. Gyakori az aszály, a napsütés itt a legbőségesebb, átlag meghaladta az évi 2000 órát. Hóban hazánk legszegényebb vidéke és gyakori a hótakaró nélküli kemény fagy, mely az őszi vetésekben érzékeny károkat okoz. Uralkodó szélirány: ÉNY.
Növényföldrajzi tekintetében területünket, a Tisza hajdani és mai árterületeit, magas talajvízszint100 métert. A mai viszonyokat az utóbbi másfél évszázad vízrendezése alakította ki. Ebben a Tisza, gátak közé szorítása volt a legjelentősebb. A mai hullámtéren, a mélyebb területeken bokorfüzesek, a magasabb térszinteken fűz- és nyárligetek a jellemzőek. A lágyszárú növényzet az áradások után rendszerint megújul. Ez a termőhely elsősorban nitrogénkedvelő- és tűrő, legnagyobbrészt gyomnövényekből tevődik össze. A hullámtéren kívüli növényzet legszembetűnőbb maradványai a folyószabályozáskor levágott holtágak (fattyúágak, morotvák, haloványok) növény-együttesei. Ezekben az állóvízi élethelyekben - amilyen a Holt-Tisza is - megindult a lassú feltöltődés. Némely szakaszon erős a hínárburjánzás, a parti szegélyben nádasok, magas sásos növénytársulások találhatók. Az 1960-as évek közepén a határ közeli vizeken a holt ágban még tavi rózsát és tündérrózsás foltokat is lehetett találni. Mára ezek már nem lelhetők föl.
A tiszántúli flórajárásnak kisebb-nagyobb löszös foltjai ma már jobbára szántóföldek. Feketeföldi talajuk a legjobb termő szántóterületek (pl. a paprikatermesztéshez ). Az eredeti növényvilágra az apró, alig néhány négyzetméteres ősgyep foltokból következtethetünk. Egy-két tő virágzó nőszirom némely évben még fellelhető. A határ túloldalán, a horgosi pusztán száz négyzetmétereken virít a sárga és lila csodaszép nőszirom. A hajdani folyómedrek vonulatában szikes legelők foltjai alakultak ki, a vályogvető gödrökben nádas foltokkal, a változó évszakokban színes virágszőnyegekkel.
Röszke és környéke ma már jellegzetesen mezőgazdasági táj, alig néhány termesztéshez közeli élőhely folttal. (Holt-Tisza, kis sömlyék, apró nádasok, ezüstfás rétek stb.) A mezőgazdasági kultúrák ,, óceánjában” kis ,,szigetek” fennmaradást és védelmet jelentenek, semmint ,,érdekeltségi” kapcsolatot.