Lámpás egy életen át...

 



 

 

Búcsú Vastag Józseftől, Röszke Község Díszpolgárától


A fény csak abban az emberben válik áldássá, aki szétosztja, aki másnak is ad belőle. Valahogy akként, amint a parázs. Nem éget és kormoz, hanem mindent átjár a melegével.  Vastag József tanár úr, a történész és könyvtáros, az igazgató és a népi hagyományok őrzője, a pedagógus, a paprika nagykövete, Röszke Község díszpolgára sokunk életét világította be szeretetteljes melegével több, mint ötven éven át.

 

Nem Röszkén született, de nála elkötelezettebb, hűségesebb röszkei embert nem ismertem. 1957-ben, amikor beköltözött a Vastag család, a tanító bácsi és a tanító néni a két kicsi lánnyal, Györgyivel és Judittal a tanyai iskola szolgálati lakásába, meggyőződésem, hogy mindketten tudták, érezték, hazaérkeztek. Befogadó közösségre, otthonra leltek Röszkén, ahol egész életükben szeretetet adtak és kaptak.  

 

Nagyrabecsült díszpolgárunk rendkívüli emberként, kivételesen értékes életet élt. Itt élt közöttünk valaki, aki mindig velünk lesz. Énekli a paprikás dalokat, mesél Holasz Miklós bácsiról, a Trianoni határ meghúzásáról, halljuk a latin idézeteket és bölcsességeket azon a jellegzetesen „tanár uras” baritonon, megelevenedik előttünk a Rózsa Sándor legenda, a falunk, Röszke története, látjuk az általa készített helytörténeti filmeket, a pirosló paprika füzéreket, a huncut mosolyt a barázdált, jellegzetesen karakteres és vidám arcon, most is halljuk a hegedűszót, és már soha nem felejtjük….

 

 Elköszönünk valakitől, aki ötvenhét éven keresztül élt közöttünk, kivételes személyisége összefonódott családjainkkal, közösségeinkkel, részévé válva egymás mindennapjainak, munkánk, emberi kapcsolataink, családi, baráti kötődéseink révén. Mindent odaadott nekünk, családjának, tanítványainak, közösségeinknek, a falunknak. Amit szerzett, amit megtanult és átélt, mindent, amit elért értékes életében megosztotta velünk. Örökös jókedvét, sajátságos humorát, a tudást, a gyönyörű paprikás nótákat, az élet mérhetetlen szeretetét mind ránk hagyta! Hiszem, hogy egy kicsit mi magunk is ebből épülünk föl. Az ötvenhét év alatt minden, ami Ő volt, hozzánk nőtt, részünkké lett.

Itt élt közöttünk, velünk, s most el kell, hogy engedjük arra az útra, ahonnan nincs visszatérés. És mi itt maradtunk. Hiszem, hogy azért, mert még dolgunk van itt. Nekünk van még időnk és lehetőségünk, hogy éljünk és tegyünk. Éljünk és tegyünk egymás javára, ahogyan ő élt és tett. Adjon vigasztalást az a szeretet, amellyel Vastag tanár úr szerette a családját, minket, a barátait, pályatársait, tanítványait és Röszkét.

 

Búcsúnkat kísérje igaz méltóság, melyet hit, remény és szeretet vezet, bízva abban, hogy Vastag József, a mi „tanár urunk” csöndes, békességes nyugodalmat talál.

Röszke, a röszkeiek soha nem feledik kedves személyiségét, településünk közössége örökre megőrzi emlékét.

 

                                      Borbásné Márki Márta

                               Röszke Község Polgármestere